Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Helyi termékek és falusi turizmus lehetőségei és jelentősége a vidékfejlesztésben

2010.05.27

Több magyar termék kerülhet a boltokba a rendeletnek köszönhetően, ugyanis ezentúl nem csak az alaptermékeket (alma, krumpli, tej), de a belőlük készült feldolgozott termékeket (lekvár, lecsó, sajt, kolbász) is forgalmazhatják a kistermelők, ráadásul nem csupán a saját falujukban, városukban, hanem a velük szomszédos megyékben és Budapesten is. A kistermelők által előállított termékek értékesíthetővé vállnak a végső fogyasztók számára a kereskedelemben, közétkeztetésben és éttermekben is.

Szabadkai Andrea, a SZÖVET programvezetője elmondta a „Falusi Turizmus, és helyi termék szerepe, helye és jövője a vidékfejlesztésben” című előadásában a Leader Szakterület Országos Fórumán, Ráckevén, hogy nagy könnyebbség a kistermelőknek az is, hogy egy családban egy regisztrált kistermelő elegendő lesz ezentúl, tehát mindegy a család melyik tagja viszi piacra az előállított árút. Nem jött létre sajnos a termelői piac kategóriája, viszont külföldi példával alátámasztva láthattunk megoldást arra, hogy egy város utcáját időszakosan milyen egyszerűen lehet termelői piactérré alakítani, a külföldi szabályozás sokkal rugalmasabban kezeli a helyi piacok működtetésének feltételeit.

A változtatások során nem rendeződött a termelői pálinka értékesítése, és a házi disznóvágás is csak szigorú feltételekkel valósulhat meg, miszerint a disznót a vágóhídon kell leölni, és csak azután lehet a vendégekkel együtt feldolgozni miután a trichinella vizsgálatot elvégezték az állaton. Ez a procedúra viszont amellett, hogy többletköltséget ró a vendéglátóra, igencsak hosszadalmas és a disznóöléssel járó hagyományok teljes eltűnését jelenthetik. 

KépVáltozások történtek a falusi vendéglátás háza táján is, történetesen az ősszel megszűnt falusi vendégasztalt felváltotta a kistermelői vendégasztal fogalma. A FATOSZ örömmel fogadta az új törvényt, de véleménye szerint az új elnevezésből jogi problémák adódhatnak. A falusi turizmus nem egyenlő a falusi szállással, tudtuk meg Szalay-Zala Andreától. Hozzá tartozik a lovas-, a borturizmus, a vendéglátás és a vendégasztal. A falura látogató turista, amellett, hogy szállást foglal, megismerheti a terület természeti, építészeti értékeit, hagyományát és gasztronómiáját is. A gasztronómiához kapcsolódóan vehették igénybe az érdeklődők a falusi vendégasztal szolgáltatást, mikor az előre bejelentkezett érdeklődők nem üzemi konyhán készült és étlapról kiválasztott, hanem, az adott tájegységre jellemző, otthon, a nagymama receptjei alapján készült ételeket fogyaszthatják, de részt vehetnek annak elkészítésében is, kérdezhetnek az elkészítés fortélyait illetően. A szolgáltatók köre eddig kiterjedt a falusi szállásadókra, természetes magánszemélyekre szállás nélkül, biogazdákra, és őstermelőkre is, a változások következtében viszont most a vendégasztalon való értékesítéshez kistermelői státusz megléte szükséges.

A falusi turizmus mellett a lovas turizmus is említésre méltó hazánkban. Megkülönböztetünk aktív illetve passzív lovas turizmust, első esetben konkrétan igénybe veszik a turisták az állatot: ráülnek, hajtják, a második eset a lovasbemutatókat, lovas kocsis kirándulásokat foglalja magában. A turizmus 2%-át teszi ki konkrétan a lovas ágazat, de kimutatások szerint a maradék 98% is kapcsolódik hozzá valamilyen szinten. Lóska János a Vidék Kincse – Lovas Nemzet Nkft. Ügyvezetője előadásából megtudtuk, hogy 1930-ban rendezték Magyarországon az első lovas túra Pápa körül. A páratlan kedvező természeti tulajdonságok mellett ebben az időben kitűnő lóállománnyal, állami lovas iskolákkal, képzett, nyelveket beszélő lovas oktatókkal rendelkezett hazánk.

Kép Lóska úr elmondása alapján, az 1980-as évek közepére a lóállomány és a lovas oktatás színvonala is leromlott, s innen kellett újra építeni a rendszert. A lovas turizmus szabályozása a politikai egyetértés ellenére sem tisztázott még. A Magyar Lovas Turisztikai Szövetség megalkotta a Patkós minősítési rendszert, mely egy piaci védjegy lenne az ágazatban tevékenykedők számára, de a 680 jelentkező fele teljesen alkalmatlan volt a vendégek fogadására. Ez nagyon jól tükrözi a jelenlegi állapotokat. Nincs elegendő szakképzett lovas oktató, kellőképpen felszerelt lovarda. Véleménye szerint már az általános iskolákban foglalkozni kell lovas oktatással, a magyar lovas nemzeti öntudat fejlesztésével. A gyermekek még könnyedén elsajátítják a lovaglás technikáját, s így kialakul egy olyan réteg, melynek a későbbiekben is igénye lesz a színvonalas lovas turizmusra.

Változtatni kell emellett a ló manapság elfogadott, általános megítélésén is, miszerint a ló ártalmas. Magyarország nagy előnye volt az erdőtörvény megjelenéséig, hogy viszonylag szabadon lehetett lovagolni. E törvény értelmében egyre kevesebb területet használhatnak a lovasok, ehelyett sokkal célravezetőbb lett volna a lovas turizmus számára, ha azok a területek lennének rögzítve, ahol nem lehet lovagolni és az összes többi terület használható lenne.

A szakma érdeke az ágazat fejlesztése, a jelen állapot változtatásában nagy szerepe van a fokozott szolgáltatói felelősségnek.

 

Susán Ivett

Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület